A Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet által megrendezett ünnepségen – 2026. október 21-én – emlékeztek meg a 70 évvel ezelőtti 1956-os forradalom és szabadságharc napjairól. Ezen alkalomra a 2016-ban átadott Szabadság Falát méltó módon felújították és a 2026-os évszám is felkerült a Mementóra.
A koszorúzás és emlékezés előtti pillanatokban Schmehl János bv. vezérőrnagy, megbízott országos parancsnok beszédét Nagy Balázs István bv. ezredes, az intézet parancsnoka olvasta fel, majd ezt követően Dr. Bank Barbara történész mondott emlékbeszédet.
Mindkét emlékezés központi témája a szabadság fontosságát emelte ki, a szabadságharc eufórikus napjait, amikor a magyar emberek szabadok szerettek volna lenni, szabadon akartak élni. „Magyarországnak a történelme folyamán minden évszázadban meg kellett küzdenie egy hódító hatalommal, amely a 20. század második felében a Szovjetunió volt. 1956. október 23-a és november 4-e között a magyar nép szabadságharcát vívta az idegen megszállók ellen, mert vissza akarta szerezni szabadságát bármi áron. A szabadság vágya olyan erős volt akkor már a magyar emberekben, hogy Molotov-koktélokkal, kiszuperált fegyverekkel, bármivel szembe néztek a szovjet harckocsik és a tömeges szovjet erőkkel szemben. „…Akik akkor, 1956 októberében csatlakoztak bármilyen formában is a forradalomhoz, ők pár napig megtapasztalhatták, hogy milyen a szabadság, amiért ezt követően a magyar nép nagyon nagy árat fizetett.”
Mindszenty József bíboros, hercegprímás 1956-ban, szabadulását követően ezt nyilatkozta: „A rendszert az egész magyar nép söpörte el. (…) A világon páratlan szabadságharc volt ez, a fiatal nemzedékkel a népünk élén. A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akar határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.”
Czene Ferenc, a forradalom idején 20 éves volt és így emlékezett vissza azokra a napokra: „Azt, hogy hol hagyom a szemüvegem, már elfelejtem, de azokra a napokra kristálytisztán emlékszem, mert életemnek egy meghatározó része volt. A szabadságvágy olyan erős volt akkor, hogy azt mondtuk, inkább meghalunk, de nem élünk így tovább. Ezért a pár napért már érdemes volt élni. Ezt jelenti a boldogság és a szabadság… Ezekhez a hősökhöz kell felnőnünk és ’56 szabadságharcosaihoz méltónak maradnunk.”
Az emlékező beszédeket követően a Szabadság Falánál elhelyezésre kerültek a koszorúk. Ezután a meghívott vendégek és az állomány tagjainak részvételével a konferenciateremben folytatódott a program. Dr. Bank Barbara a Nemzeti Emlékezet Bizottság tagja, egyben az 1945-1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közösségének elnöke tartott húsz perces előadást Gondolatok az 1956-os forradalom és szabadságharc napjairól címmel.
Az előadás után a Tököl 1956 című kiállítást tekinthették meg a vendégek, melynek létrehozását az 1945-1956 közötti magyar Politikai Elítéltek Közössége támogatta.